Életem párja - mondja a magyar, és ez kifejezi, milyen fontos is életünkben a társ. Párban járunk, párban élünk, ha nincs, hiányzik, ha van, általában konfliktusokat is jelent - mégis fontos. Olyan olvasókkal beszélgettem, akik párkapcsolatban élnek, éltek, együtt vészelték át a nehéz időket, vagy ellenkezőleg: megpattant a kapcsolat utolsó szála, és lezárult egy korszak. Arról kérdeztem őket, így utólag mit tennének másképp, mit tanácsolnának a férjeknek, barátoknak, hogy könnyebbé, elviselhetővé tegyék a műtét előtti és utáni nehézségeket.

A beszélgetés eredményét megosztom Önökkel.

Tisztelt Uraim!

Az itt következő sorok főként Önöknek szólnak, de a hölgyek is sokat tehetnek a kapcsolat szorossá tételéért, ápolásáért. Elsősorban azzal, hogy megértik egymást, hiszen a megértés a megismerés legfontosabb momentuma.

A társamnak mellrákja van

A mellrák családi ügy. Betör az életünkbe és nem lehet kikerülni - szembe kell nézni vele. És nem csak a nőnek kell ezzel szembenézni, hanem az egész családnak, hiszen a feje tetejére állíthatja a kialakult rendet.

Az első sokkon túl a legfontosabb, hogy mindketten tisztában legyenek azzal, mi is fog történni. Mi a vizsgálat eredménye, milyen kezelések várhatók, azoknak mik lesznek a mellékhatásaik, mit kell tenniük, stb.

Segítsen szerezni minél több információt könyvekből, újságokból, internetről, hogy felkészülve találja Önöket mindaz, ami történni fog.

Kísérje el párját, ahová csak tudja, és ha ideje engedi. Nincs ennél fontosabb dolog. "Mikor a férjem ott volt, sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam még akkor is, amikor azt beszéltük meg milyen lesz a műtét, hogy fogok kinézni azután"

Fel lehet készülni arra is, hogy a műtétet követően, és a kezelések folyamán az Ön felesége gyenge, elesett, támogatásra, esetleg ápolásra szorul. Jó, ha előre, esetleg közösen végiggondolják, hogyan lehet a teendőket átvállalni, esetleg ki tud még a környezetből segíteni annak érdekében, hogy a napi szükségletek ne szenvedjenek hiányt. A jó szervezési készség nagy áldás ebben az esetben!

A bevásárlás, főzés, mosás, mosogatás, esetleg gyermekek ellátása jelentős megterhelés. De tudatosítania kell, hogy átmeneti állapot, és el kell fogadnia, és fogadtatnia, hogy nem lesz minden tökéletes.

"Rettegtem a műtét után, hogy mit váltok majd ki a férjemből. Kiderült, hogy a férjem attól félt csupán, hogy nehogy fájdalmat okozzon nekem."

A szexuálitás is változik. A vágyat befolyásolhatja a kimerültség, a kezelések okozta hormonális változások, esetleg attól való félelem, hogy a megváltozott testkép az Ön számára visszataszító lesz. Semmiféleképpen ne vegye ezt a személyétől való elfordulásnak, biztosítsa partnerét megértéséről, és ölelje át, dédelgesse úgy, ahogyan az neki is megfelel. A gyógyulással ezek a gondok enyhülnek, és az őszinteség, az egymásra figyelés segít visszaállítani a szexuális harmóniát.

Gyakran előfordul depresszív állapot is, a halállal, mint lehetőséggel való szembenézés nem mindenkiből vált ki harcos, túlélni akaró magatartást. Tudnia kell, hogy párja különböző hangulatok és érzelmek viharát éli meg, ez természetes, és hozzátartozik a betegség feldolgozásához, és a gyógyulási folyamathoz. Amennyiben úgy érzi, hogy ezzel nehezen tudnak megbirkózni, úgy nyugodtan kérje szakember segítségét: egy a témában jártas pszichológussal való beszélgetés önmagában sokat segíthet mindkettőjüknek.

Beszélgessenek!

Minél jobban tisztázzák egymás előtt érzelmeiket, annál könnyebben segíthetnek egymáson. Az őszinte, nyílt beszéd útját és módját mindenkinek egyénileg kell megtalálni. Lehet, hogy voltak olyan témák, amiket máskor kerültek, de most szükségessé válik, hogy beszéljenek róluk. Ne érezze úgy, hogy Önt akarja bántani a párja, amikor elmondja gondjait, elfojtott érzéseit. Erre szükség van. Próbálja kívülről szemlélni, hogy valóban megértse a probléma lényegét. Nem kell védekezni, és támadni sem, sőt el lehet ismerni, hogy egyelőre nincs megoldás. De majd lesz, ha mindketten úgy akarják!
A kommunikációban sokan úgy gondolják, hogy mindenre rögtön megoldást kell találniuk. Csakhogy az érzésekre nincs megoldás! Elég ha viszszajelzést ad: "megértelek, hogy félsz ." ne zárja le azzal, hogyan kellene viselkedni, mit kellene tenni ebben a helyzetben.

Fordítson figyelmet saját magára is!

Ahhoz, hogy párjának segíthessen, hogy szeretettel és energiával töltse fel, Önnek is meg kell erősödnie. A többletterhelést fizikailag és lelkileg is bírni kell, ezért figyeljen arra, hogy kimozduljon, legyen önálló programja is, ne hanyagolja el sem az aktív mozgást, sem a megfelelő mennyiségű pihenést. Az is érthető, hogy ha "elege van" a rák témájából. Partnerének sem kell folyton a betegségre gondolnia. Irányítsa úgy a beszélgetést, hogy szórakoztató, semleges témákról, az Önt foglalkoztató kérdésekről is szó essen, vagy ha párjának van hobbija, segítsen, hogy minél előbb művelhesse.
"Észrevettem a barátomon, hogy egyre karikásabb a szeme, egyre inkább kötelességből ül az ágyam mellé, egyre fáradtabb. Végül én mondtam neki: Mozdulj már ki, csinálj magaddal valamit, mert a végén még ide fekszel mellém!"

Beszéljék meg azt, hogy Ön nem azért megy el futni, vagy barátaival találkozni, mert nem akar a társával lenni, hanem erre mindkettőjük érdekében van szükség. Ha már párja olyan állapotban van, hogy megtehetik, minél előbb mozduljanak ki mindketten, menjenek társaságba, moziba, színházba, kirándulni - hiszen neki is fontos, hogy túljusson a passzív időszakon, a betegségtudaton.

"Én nem vagyok beteg. Megműtöttek, kezeltek, meggyógyultam, mint bárki bármilyen más betegségből. Dolgozom, szórakozom, élvezem az életemet, arra figyelek, ami előttem van, és nem arra, ami mögöttem"

Ehhez segítse hozzá Ön is a párját!

Elek Erika